A gyerekek rengeteg jó pillanatot és rengeteg bosszús csínytevést is hoznak az életünkbe. Egy biztos, hogy mindenképp mindent átalakítanak. Vannak persze elképzeléseink már a születésük előtt, hogy hogyan fogjuk őket nevelni, mit engedünk meg nekik, mit tiltunk meg biztosan, hogyan kezeljük majd a nehéz helyezeket, hogyan magyarázzuk el nekik türelmesen és nyugodtan, ha valamit rosszul csinálnak vagy rosszalkodnak, hogy nem szabad valamit megtenni. Persze ez azzal ahogy megszületnek teljesen át is alakul, inkább úgy is mondhatnám, hogy eltűnik. Sokan félnek ettől a feladattól, mert félnek, hogy elrontják. Én inkább azt mondom, elrontani nem lehet, félni azért illik, mert az ember legnagyobb vizsgája. Megmutatja milyen emberré vált, mert a gyerekek azt fogják csinálni amit kivetít magából a két szülő. Azokat a mintákat követik, amiket látnak tőlük, és ezt bizony csak egy-egy esetben vagy nagyon ideiglenesen lehet direkt módon kezelni. Erre persze én is csak akkor jöttem rá, amikor megéreztem, hogy nem az történik, amit olvastam a könyvekben, vagy amit helyesnek mondanak, hanem az, ami a lényemből belülről fakad.
A legutóbb például a kisfiam véletlen összetörte az apjának a telefonját és el kellett hiper gyorsasággal vinnem egy xiaomi szerviz csapat segítségét kérni a kijelző cseréjére. Persze az illendő az lett volna, ha bevallunk mindent, de biztos vagyok benne, hogy nem direkt csinálta a kisfiam és abban is, hogy nagyon bánta, hogy abban is, hogy sokkal erősebb kötelék szövődik az apjával és velem is, ha segítséget kap tőlünk ilyen szinten is. Persze a férjem tudja, hogy ki lett cserélve a kijelző, de megbeszéltük, hogy ezt a kisfiam sosem fogja megtudni. Közös titok marad, egy olyan probléma, amit összefogva gyorsan megoldottunk, mint ahogyan ez volt már fordítva is. Nem könnyű dolog a gyereknevelés, mert az ember belső magját kell hogy átadja és megmutassa a gyerekeknek. Ez pedig életünk legnagyobb vizsgája.